-

Néha úgy érzem magam, mintha egy leértékelt termék lennék egy bevásárlóközpont eldugott polcán...

Túl sok

Túl sok a meg nem értett mozdulat, gondolat.

Elborít a szomorú, olykor fájó pillanat.
Testem nehéz, gyenge, fáradt.
Lelkem ébredne..de félek, mind' hiába.

Soha..

    Miért nem elég jó? Miért nem elég szép, megfelelő az amit én csinálok? Miért nem hallok dícsérő szavakat, simogató mondatokat?
    Vagy talán csak néhány, akár egyetlen kedves szót.. 
     Kedves szavak? Ugyan. Csak ritkán. Elvétve.
Soha nem elég jó, soha nem elég szép, elég kedves, mosolyogtató, kielégítő, semmiképp sem tökéletes. 
    Időnként elfogadható. Időnként jár érte egy köszönő szó. Olykor egy mosoly... de egyéb sohasem.

Fuss velem

Van egy álmom…
Menekülni akarok innen, eszeveszettül rohanni a valós világból.
Futni, futni, rohanni el. Egy szebb és jobb helyre. Ahol nem létezik düh, félelem, szomorúság, féltékenység, irigység, gyűlölet, ahol nincs fájdalom, nincsenek könnyek... Futni, rohanni. Keresni, vadul kutatni. Egy mesés helyre érkezni. Ahol minden csupa fény, szín, szeretet, varázslatos világ. Egy világot keresni hol az idő nem létezik, ahol önmagad vagy és örülsz minden apró dolognak amit meglátsz, átérzel.
Fuss velem, kérlek, fuss velem…

...

Ha mindent nem is, de sokat adnék egy olyan napért amikor nem idegesít senki, amikor nem kell veszekednem senkivel, amikor végre nem szomorít, nem veszi el kedvemet semmi és senki. Szeretnék jókedvűen ébredni, lelkesen, vidáman tölteni a napomat úgy ahogyan és akikkel igazán szeretném. A 365ből csupán néhány lehetne ilyen, hogy feltöltődjek és legyen erőm a többi fárasztó, lehangoló, nyomasztó és unalmas perchez, órához.

Néha..

Egyre többször gondolom azt, hogyha valamiről nem veszek tudomást akkor az majd megszűnik, elmúlik. Persze ez nincs így. Pedig néha jó lenne ilyen módon elbújni a kritikák, a megjegyzések, a gondok elől.
Néha.. legszívesebb tüskéket növesztenék a hátamra, némi szőrt az arcomra, összezsugorodnék, formálódnék és egy odvas fa üregében élnék, sünként. Akkor se lennék boldogtalan, ha nem találnék egyetlen üres üreget sem. Sétálgatnék. Felfedeznék.
Veszély, gond esetén büszkén bújnék a tüskéim mögé.

Szorító idő

   Leküzdhetetlen és megállíthatatlan. Ez az a két szó amelyről az idő és annak fogsága jut eszembe. Villámcsapásként hasít belém a tehetetlenség érzése, hiszen gyors repülése ellen semmit nem tudok tenni. Nem vagyok képes lelassítani sem megállítani.
Egy-egy mesés pillanatból nem tudok napokat varázsolni. Más rossz perceket nem tudok csak úgy, könnyen elfújni, röpíteni.
    Szabadnak szeretném érezni magamat. A szabadság ízét szeretném ízlelni azáltal, hogy tudom azt, hogy most nem uralkodik fölöttem és nem tart markában az idő múlása, órám kattogása.
Bár tudom, hogy nem képes senki arra, hogy megállítsa, mégis megkönnyebbülök, ha gyermeki módon kihúzom az órámon lévő pöcköt, amivel megállítom a mutatókat. Ekkor hiszem, hogy megszabadultam a szorító maroktól.

Tündér

A tündérek annyira idealizált lények, hogy magam is tündérré szerettem volna változni… egészen addig míg rá nem döbbentem arra, hogy tündérként az életem megkérdőjelezhető lenne..
Lehet nem is léteznék, esetleg ha mégis akkor nem lehetnék önmagam soha, soha többé.

Ajándék (:

Sosem hittem, hogy velem ilyen történhet. Nem gondoltam, hogy ilyen nagyszerű ajándékot megérdemlek. Mióta vagy nekem.. vannak napok mikor csodák borítják minden lábnyomom a földben. Napok, órák, percek mikor a csúf is számomra egy gyönyörű kincs lesz. Már léteznek időtlen pillanatok, amikben igazán élek. Ha néha fáradok és kevésbé vagyok vidám akkor erőt kapok tőled és újra Érted élek.
Tudnod kell… szeretlek Téged!

Hiába..

Hiába csapkodod be magad után az ajtókat, mert minden becsukott ajtón maradnak rések, kis nyílások amiken keresztül újra képes a lelkedbe bújni a gyötrő, fájdalmas emlék. Nem lehet lezárni, nem lehet sosem elfelejteni. Amit átéltünk az örökké bennünk él, emlék.

Buborék

Minden buborék színtelen.. de ha igazán tágra nyitod a szemed akkor rájössz, hogy azért, mert átlátsz rajta az még nem üres. Azt ami benne van, csak a szíveddel láthatod akkor, ha már készen állsz a változtatásra...

Virág= élet

A virág olyan, mint az élet amit élünk... magból születik. Lassan nő, fokozatosan fejlődik. Megéli a teljességet, a napsütést, a romboló vihart, a hideg szeleket, mégis rendbe jön. Küzd. Majd idővel elveszíti szirmait, meghal.
De nem örökre, mert elhagyott magvaiból -mit a szél visz tovább- új élet fakad.

Pillangó

Minden pillangó, lepke a maga egyszerű szépségében hordoz valamit, valamit ami nem e világi, hanem meseszerű és csodálatos...Ők az erdők, mezők, városi parkok angyalai.