Leküzdhetetlen és megállíthatatlan. Ez az a két szó amelyről az idő és annak fogsága jut eszembe. Villámcsapásként hasít belém a tehetetlenség érzése, hiszen gyors repülése ellen semmit nem tudok tenni. Nem vagyok képes lelassítani sem megállítani.
Egy-egy mesés pillanatból nem tudok napokat varázsolni. Más rossz perceket nem tudok csak úgy, könnyen elfújni, röpíteni.
Szabadnak szeretném érezni magamat. A szabadság ízét szeretném ízlelni azáltal, hogy tudom azt, hogy most nem uralkodik fölöttem és nem tart markában az idő múlása, órám kattogása.
Bár tudom, hogy nem képes senki arra, hogy megállítsa, mégis megkönnyebbülök, ha gyermeki módon kihúzom az órámon lévő pöcköt, amivel megállítom a mutatókat. Ekkor hiszem, hogy megszabadultam a szorító maroktól.
Egy-egy mesés pillanatból nem tudok napokat varázsolni. Más rossz perceket nem tudok csak úgy, könnyen elfújni, röpíteni.
Szabadnak szeretném érezni magamat. A szabadság ízét szeretném ízlelni azáltal, hogy tudom azt, hogy most nem uralkodik fölöttem és nem tart markában az idő múlása, órám kattogása.
Bár tudom, hogy nem képes senki arra, hogy megállítsa, mégis megkönnyebbülök, ha gyermeki módon kihúzom az órámon lévő pöcköt, amivel megállítom a mutatókat. Ekkor hiszem, hogy megszabadultam a szorító maroktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése