Kavicsok

   

   Sétáltam a Duna-partján, nézegettem a kavicsokat, volt kisebb, volt nagyobb, színesebb és szürkébb. Több ezer, millió különböző, apró kő darab.
    Figyeltem, tapogattam, válogattam őket és rájöttem, hogy nem létezik két egyforma, pont úgy, ahogyan az emberekből sem.

szobrocskám*

*macskaszerelem (:

Nem értem

Nem értem,hogy miért vagyok ilyen
nem értem, hogy te miért nem
nem értem, hogy miért kék az ég,
nem értem, hogy miért zöld a szem.
Csak azt látom, hogy más valami
csak azt látom, hogy sötétben szebb.
Nem látom, már csak néha
nem látom, lehet sosem.
Nem értem, hogy miért pont most
nem értem, hogy miért épp velem.
Csak azt látom, hogy szürkül
 csak azt látom, most rohad el.

Illat és szerelem

   

   Ahogy közeledtél éreztem egy illatot... vagy szagot? Nem, ez illat volt. 

Azért nem szag, mert az illat kellemes, friss és sokszor emlékeztet valamire, ami lehet nagyon kedves emlék, olyan, ami körbeöleli az orromat majd a szívemet, lelkemet és a gondolataimat, bónuszként, meleg szeretettel von be mindent. Ilyen a te illatod, emlékező, szerelmes illat.
   A szag, valahogy rideg és keserű, rossz emléket idéz, olyat ami fájó, kellemetlen. A múltamnak szaga van, keserű, szúrós szaga, bántja lelkemet, mérgezi testemet.
De most, hogy itt vagy nekem, minden illatos, mert az illat, szerelem!

Néhány furcsa, először nevetségesnek tűnő gondolatból is születhet olyan, ami új és elismerhető.

Árnyék

Amíg süt a nap és van árnyékom, tudni fogom, hogy létezik sötét oldalam,

 ami ellen küzdenem kell...

Hamarosan lesz friss, csak most "érettségizgetek" (: