Az egyik pillanatban még azt érzem, hogy igen. De nem, ez csak kósza, mulandó dolog. Nem tudom, milyen vagyok. Vannak fel-fel törő tulajdonságaim amelyeket jónak tartok, olyanok amitől embernek érzem magam.
Óh, igen ez tág fogalom. Az ember. De visszatérve..
Időnként jónak érzem magam, időnként még szépnek is. De vannak percek, órák, napok amikor a legkegyetlenebben tartom magam. Most azt hiszem túlzok. Hiszen nem vagyok bűnöző, nem lopok, ölök, kínzok, terrorizálok. De néha önző vagyok, méghozzá az érzéseket sajnálom. Vannak bizonyos emberek, dolgok amikre egyszerűen nem tudok úgy tekinteni ahogy az elvárható lenne. Vannak emberek akiket nem tartok méltónak arra, hogy kapjanak belőlem, tőlem valamit.
Igazából nem is tudom…talán, ha ma egy férfira, nőre ránézek akkor hamarabb gondolok valami olyanra, hogy “Te jó ég, mint valami állat..”
Pedig ugye ember a férfi és a nő is. Az ember, mint jelző kezd kissé negatívvá válni, már az én szememben is. Az embernek intelligensnek, szeretőnek, empatikusnak, valamennyire reális gondolkodásúnak és kulturáltnak kéne lennie. De egyre több olyat látok aki (vagy ami) nem ilyen.
Lehet nem is olyan jó és nem olyan szép manapság embernek lenni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése