Hm..

Kavargott, keringett bennem a  gondolat,
ha nem élhetnék emberként,
 mi lenne az a test ,
ami esélyt kaphatna.
Lehetnék apró hangya,
vagy a fűszál, amin az csak lógna.
Óriási korall hegy, cápa a vizekben
vagy egy apró porszemcse.
A szél dobálna, oda és vissza.
Csak reptetne, messze,
egy emberi szembe
és meghalnék.
Céltalan, ostoba létezés.
Ennek értelme nincs,
a semmiért nem akarok élni,
maradandót akarok magam után hagyni.
A jövőnek,
utódnak,
ismeretlen jónak.