már megint..

...és persze megint ez történik. Ismétlődik. Mintha valaki folyton keresztbe akarna tenni, mintha valakinek az én átkozott érzéseim lennének a legkedvesebb játékai. Összekuszál mindent. Mikor végre jó. Belemarkol, a magasba emeli, ledobja és rátapos.
   Vagy csak kiválaszt egyet. Egyet ami számomra szükséges, mert boldoggá tesz. Kiválasztja, rám gondol, kinevet és kicseréli egy olyanra amivel nem akarok ismét együtt élni. Miért van ez? Miért nem lehetek nyugodtan boldog, miért nem mondhatom ki nyugodt lelkiismerettel, hogy " most minden szép és jó"...?