Egy csipetnyi édesség szükséges
Nem ritka ez világunkban, azt leszámítva, hogy manapság nincs elegendő kereset a nevelők eltartására. Kicsit másképp, de jelen van a probléma.
Viszont talán van alternatívnak mondható megoldás, ugyanis létezik egy könyv (Pamela Lyndon Travers: Mary Poppins) minek alapján film készült, amely rendkívül tanulságos, meseszerű és annak ellenére, hogy nem egy mai darab kötelezővé kéne tenni azt, hogy minden gyermek és felnőtt megnézze vagy elolvassa. A kevésbé kedvező helyzetű gyermeket, a rossz gyermekkorú felnőttet olyan világba röpíti, bő két óra leforgása alatt amelyet azelőtt csak remélni tudott magának, csak vágyott rá de sosem kaphatott belőle. A filmben, esernyője és a szél segítsége által eljön a jóságos Mary Poppins (Julie Andrews, színésznő alakította a karaktert) és megnyerő személyiségének hála ő lesz az új, csodálatos nevelő, ő lesz a testvérpár dalban megfogalmazott, édesapjuktól kért álom-nevelő. Feneketlen táskájából annyi mindent húz elő, hogy tátva marad mindenkinek a szája, majd énekel, vidáman énekel. Így tanít az életre, a boldogságra, arra, hogy: „Egy kis kanál cukorral lemegy az orvosság, lemegy az orvosság, lemegy az orvosság”.
Kalandos élményekkel fűszerezi a mindennapokat, így tanulnak a gyerekek, majd fokozatosan változnak, szüleik is formálódnak egyre jobb emberekké. S mikor minden családon belüli felszakadt seb begyógyult, továbbáll a csodás Mary Poppins. Ám tanítását örökre a család szívébe, lelkébe és fülébe zárta a sokszor énekelt „cukros” dal által.
Cukorbevonat, ezzel kell burkolni minden rosszat, ezzel kell szebbé varázsolni a csúnyát, a rosszat jóvá formálni. Egy film megnézése is lehet egy út a változás felé, lehet egy út a szeretet megélése felé, hiszen csak egy kiskanálnyi cukor szükséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése